Motivációk és általam vélt jó tanácsok

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy szikla, s rajta egy sasfészek. A szikla alatt volt egy házikó, mellette egy kis udvaron élt egy tyúk. Egyszer csak nagy szél kerekedett, s a sasfészekből az egyik tojás legurult a kis udvarra a tyúkhoz. Az meglátja a tojást, hozzáteszi a sajátjai mellé, s kikelti. A tyúk azt hiszi, hogy csibét keltett ki, és a “csibe” egyre csak nő. Gyorsabban nő, mint a testvérei, s jár-kel az udvaron. Egész életében arra van nevelve, hogy magot kell felcsipkednie a talajról. Ha szerencséje lesz, kihúz a földből egy gilisztát. Arra van tanítva, hogy nem szabad a kerítésen kívül mennie, különben meg lesz büntetve. És ez így van rendjén, mert ez mindig is így volt. Így van a kis csirke (sas) nevelve…

A kis sas úgy is viselkedik, mint a többi csibe. Jár-kel az udvaron, szedegeti a magot. Egyszer, amint így kapirgál, felnéz az égre, s mit lát: egy óriási sast, amely csodálatosan repül.

– A kis sas megszólal: „Gyönyörű lenne, ha én is tudnék ilyen csodálatosan repülni.”

– A sas meghallja, s így szól hozzá: „Hiszen te repülhetsz.”

– „Á, dehogy. Én még a kerítésen kívül sem mehetek. Magot kell kapirgálnom. Ha jól megy, kihúzok magamnak egy gilisztát és egyszer talán vasárnapi ebédként végzem majd. Így volt ez mindig.”

– „De te repülhetsz. Legalábbis megpróbálhatod.”

– „Hogyan?”

– „Normálisan. Úgy, mint én. Próbáld meg. Lehet, hogy párszor lepottyansz. Lehet, hogy az elején nem sikerül. De legelőször is meg kell próbálnod.”

– A beszélgetést meghallja a tyúkanyó, odaszalad és rákezd: „Ki látott már ilyet, hogy egy tyúk repüljön? Itt maradsz és kész.”

– Szól hozzá a sas: „Próbáld meg. Amíg nem próbáltad meg, nem tudod, hogy sikerül-e.”

– A tyúkanyó erre ezt mondja: „Itt maradsz. Nem mehetsz el az udvarról. Egész életedben azt magyaráztam, hogy te nem tudsz repülni. A kerítés mögé sem szabad menned!”

A kis sas egy darabig tétovázik, nem tudja, mitévő legyen. Odasereglenek hozzá a csibebarátai, akik végül meggyőzik arról, hogy nem képes repülni, és ezért ő meg sem próbálja.

A sasfióka ezek után az egész életét abba a tudatban éli le, hogy ő egy átlagos tyúk, akinek semmi keresnivalója nincs az égen a sasok között.

A tanulság Mark Twain szavaival:

“Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A “kis” emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz.” (Mark Twain)

Mentális beállítottság - A "képtelen vagyok elvégezni" feladatok

Biztos érezted már te is, hogy "képtelen" vagy bizonyos feladatokat elvégezni. Ilyenkor kettő lehetőség áll a rendelkezésünkre: Vagy sosem kezdünk neki, és a feladat elvégzése megmarad a kifogásgyártás szintjén, vagy belevágunk (annak ellenére, hogy esetleg nagyon nehezünkre esik) és jóleső elégedettség lesz a jutalmunk. Leginkább a testedzéshez lehet ezt hasonlítani. Közben azt érzed, hogy haldokolsz, de amikor végeztél, olyan mintha újraszülettél volna. Az a gond, hogy amikor nem akarunk elvégezni egy feladatot, akkor más (általában kevésbé hasznos) tevékenységekkel helyettesítjük azt. Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk közös pontjaként említhetem a diák éveket. Ismerős lehet az érzés, amikor hazaérve az iskolából megfogalmazódik benned a gondolat, hogy pihensz egy kicsit, mielőtt tanulni kezdenél (bár tudod, hogy neki kellene fognod). A végeredmény, hogy elszállt a délután és egy szót sem tanultál.

Erre a problémára keressük a megoldást. Kulcs a "képtelen vagyok elvégezni" tevékenységekhez

Szögezzük le itt, hogy akaraterő nélkül nem fog menni. A legfontosabb, hogy legyen akaraterőd. Mindig könnyebb lesz a kanapén ücsörögni és nézni a tv-t, vagy a számítógép előtti bőrfotelben tespedni. Mi abban a helyzetben vagyunk, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy a könnyebb utat válasszuk. A könnyebb út nem vezet sikerre, ezért nekünk a nehezebb utat kell választanunk, mert a küzdelem eredménye mindig a siker.

Rendben, rávetted magad a feladat elvégzésére. Felidézted magad előtt a célod, világosan meghatároztad, miért létfontosságú a feladat elvégzése. Annak érdekében, hogy minél rövidebb idő alatt, és minél hatékonyabban el tudd végezni a feladatot, a következőket javasolom: Minden zavaró tényezőt iktass ki. Kapcsold ki a zenét, jelentkezz ki facebookról, kapcsold ki a tv-t! Nem tudsz fókuszált maradni, ha ennyi inger ér folyamatosan. A hatékony munkavégzés egyik alapfeltétele az ingerszegény környezet megteremtése. Most jön az egyik legnehezebb rész. Tudatosítanod kell magadban, hogy minél hamarabb elvégzed a feladatot, annál több időd marad majd arra, hogy könyvet olvass, sportolj, barátaiddal legyél, stb. Érdeklődéssel kell a feladatod elvégzése felé fordulnod. (Például nem tudsz semmit megtanulni, ha közben folyamatosan azt mondogatod, hogy ez teljesen értelmetlen.

A feladat elvégzése közben fókuszáltnak kell maradnod. Ez kezdetben nehéz lehet, de ha sikeresen el tudod felejteni azt, hogy sietni akarsz és legszívesebben valami mással töltenéd az időt, jó eséllyel el tudsz merülni a feladatod teljesítésében. Fordítsd minden szellemi energiádat arra, amit csinálsz, ha elkalandoznak a gondolataid, azonnal térj vissza fejben a feladatodhoz! Ha nehezen megy a figyelem összpontosítása, javaslom, hogy kezdj el tudatosan gyakorolni relaxációval, vizualizációval. Főleg a hosszantartó vizualizáció és álmodozás az, ami igénybe veszi a figyelmet. Összpontosítani kell, hogy ne kalandozzanak el a gondolataink. Ha megtanulod a figyelmed összpontosítani egy dologra, és kiüríteni a fejed, te is meglepődve fogod tapasztalni, hogy mi mindenre képes vagy.